Ez tetszik :)

Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett.

Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen.

Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon.

Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen.

Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

Ezt muszáj megírnom.

Elég mély nyomot hagyhatott bennem a történet, majd ki is derül, miért gondolom. Itt Csepelen, a 159-es buszon történt, azon a buszon amelyikkel nap mint nap közlekedünk.

Én elöl szálltam fel Petivel,szépen elhelyezkedtünk a babakocsis részlegen. Egyszer csak veszekedésre lettem figyelmes a busz hátuljában. Egy férfi kiabált egy "kisebbségi" kopasz, izomagyú hapsival, hogy miért kotorászik más táskájában.

Hamar összeállt a kép... A kopasz fiatalember, valami olyat keresgélt más táskájában, ami nem az övé. Leginkább akkor háborodtam fel, mikor megláttam, kit akart kizsebelni: Egy három év körüli kisfiúval utazó anyukát :(

Hát igen, vannak emberek, akiknek semmi sem szent. Meglopnak egy kisgyerekkel utazó, kézzel-lábbal kapaszkodó kismamát.

A sors fintora, hogy aznap egy roma asszonyságnak adakoztam, mivel reggelit szeretett volna venni a két purdénak - az egyik sóvárogva nézte Peti kezében a meggytől duzzadó rétest - olyan nézéssel, amilyet eddig én csak játékbolt előtt láttam gyereket - a másik kislány három év körüli lehetett, a babakocsiban aludt (délelőtt 10-kor...bele sem gondolok, milyen éjszakája lehetett).

Szóval meghatott a meggyötört arcú nő, és a láthatóan éhes gyerek. Odaadtam a nálam lévő utolsó 400 forintot.

Aztán Zé küldött egy cikket napközben, ezt:

http://vastagbor.blog.hu/2009/05/25/250_szamurajkardos_roma_csepelen_ilyen_orszag_nincs_is

Igen, ott lakunk, a 159-es végállomáson... Szerencsére nem is láttunk, nem is hallottunk semmit. Mindenesetre ijesztő lehetett.

Ezek után mit álmodtam?

Hogy kiraboltak a buszon. Sírva kotortam a táskám, kerestem a tárcámat. Egyből bekattant, mennyi ügyintézés lesz, hogy újra csináltassam az irataimat. És akkor felkeltem. Szerencsére csak álom volt, na meg az irataimat sem a tárcámban hordom, pont ilyen esetek miatt.

De azért egy kicsit egész nap fel volt fordulva a gyomrom...

Így hívják szaknyelven Peti párnáját, ami tulajdonképp az enyém volt, egészen addig, amíg el nem vette tőlem körülbelül fél éves korában. Onnantól kezdve ez a párna volt a kedvenc. Olyan finom anya illatú, puha, képlékeny, körülöleli az arcát, ha ráfekszik.

Fél éves korától két éves koráig, ha nyűgös volt vagy fáradt, egyből előkerült a párna, igazi szerelemmel bújt hozzá, mondta is, hogy "szejetem a párnát". Kizárólag nekem adta csak kölcsön pár másodpercre, ha játékosan kölcsönkértem tőle (bármennyire is kiváltságos voltam, azért éhes szemekkel, toporogva várta, hogy visszaadjam neki) Senki más nem nyúlhatott hozzá, csak én.

Aztán két éves kora után, mintha lankadt volna a rajongása. Ugyan még mindig ezzel aludt, de napközben már egyszer sem jutott eszébe.

Tegnap az összes ágyra kiterjedő ágyneműáthúzást rendeztem. Mikor Peti ágyához értem, magamban meg is állapítottam, hogy na végre, áthúzhatom a huzatot büntetlenül. Mivel szerencsére van három ugyanolyan kispárnahuzat, kicserélem, úgysem veszi észre.

Gondoltam én. Tévesen.

Az esti lefekvéskor, bevezényeltem a szobájába, mondtam hogy azonnal megyek én is, csak iszom egy pohár vizet.

Egyszer csak szívszaggató zokogás...Olyan, amikor az anyában meghűl a vér is. Így sírnak a gyerekek, ha mondjuk hozzáérnek a vasalóhoz, ne adj isten a nagykéssel levágják az ujjukat.

Rohanok be, lélegzet visszafojtva. Peti zokogva, magából kikelve, mint akit vérig sértettek, az ágyán térdelt és sírás közben a párnájára mutatott.

Kérdeztem, hogy mi a baj(persze egyből tudtam, csak kíváncsi voltam mit mond). Hüppögve hajtogatta, hogy "a párnáról!...a párnáról!...szedd leee!

Úgyhogy gyorsan a szennyeshez rohantam, mert Peti még tárgyalni sem volt hajlandó, amíg érdemben nem lépek az ügyben. Nuku vigasztalás vagy jó szó, a huzat kellett,de AZONNAL!

Teljesen elszégyellve magam, megsemmisülten cseréltem ki a két ugyanolyan huzatot. Semmi különbség nem volt első ránézésre (másodikra sem) egyedül annyi, hogy az egyik büdös volt, a másik finom öblítő illatú (Peti pont fordítva vélekedett).

Úgyhogy visszacseréltem, majd odaadtam neki. Sértődötten, bizalmatlanul - mint aki már el sem hiszi, hogy a párnája valaha a régi lesz - óvatosan beleszagolt. Lélegzetvisszafojtva vártam a hatást. "Így már jó?" kérdeztem bizonytalanul. "Igen" közölte, de azért látszott rajta, pár percig még nem bocsájt meg nekem.

Mivel ő nem csak magára a tárgyra bukik, hanem egyenesen a szagára is, esélytelen kimosni,legalábbis büntetlenül.

Szóval marad ahogy volt,büdösen. Illetve finom anya, Peti, ágy és életszagúan.

(A kép a szerelem első napján készült, mikor először vitte be az ágyába és aludt el rajta)

Mikor olvastam az alábbi cikket, gondolkodtam, hogy vajon magamat hová is sorolhatnám.

Régen híres rendetlen voltam, de nem ám a zseni fajtából aki átlát a káoszon is, nekem fogalmam sem volt, hol vannak a dolgaim. Igaz, nem is érdekelt.

Na drága nagy fiam is tőlem örökölhette, mosolygok is mindig az első elborzadás után ami akkor ér, mikor bemegyek a szobájába.

Nem is igazán rakok nála rendet, csak takarítok. Ha így szereti... Nyugtalan nem vagyok, hogy ilyen marad, én sem maradtam rendetlen.

Sokkal inkább elcseszném, ha elpakolnék utána. Így legalább van egy bónusz büntetés szemtelenkedés esetén.

Ha nagyon kiakaszt, csak rámosolygok és megkérdezem, rend van-e már a szobájában. Meg is van vagy három óra hosszára az elfoglaltsága :)

Na visszatérve hozzám:

Az első gyerek születésével megváltozott minden. Ragaszkodom a rendhez, ám én a saját magam munkájának fő elrontója is vagyok egyben.

Mert hiába mosogattam el egy pillanattal ezelőtt, én vagyok az első, aki beledobja az első kiskanalat az üres mosogatóba, ahelyett hogy elmosnám. Ha főzök, azt úgy mint egy disznó. Megy a liszt meg a pörköltszaft mindenhová (ahogy a nővérem mondta, ahogy főzök, abból ki nem nézne semmi jót, pedig utána isteni lesz a végeredmény). Pedig utána én rakok rendet, én takarítok.

A ruhásszekrényem a másik.

Havonta átlag egyszer, mikor már csak az ajtó tartja a ruhákat a szekrényben, besokallok, mert már nem bírom nézni.

Ilyenkor gyönyörű rendet rakok benne.

Ami kb. egy hétig tart, utána ugyanolyan hanyagul dobálom be a ruháimat (kinek van ideje vállfára csiptetni a nadrágot, inkább átvetem a fogastartó rúdon - ismerős valakinek?)

Amit tuti, hogy utálok, ha valami zsúfolásig van tömve. Na, ilyenkor szelektálok, és mindent kihajítok. Könyörtelenül. Nem igazán ragaszkodom egy holmimhoz sem.

Nem úgy Zé. Neki már a legnagyobb jóindulattal sem lehetne még egy inget beakasztani a szekrényébe, ugyanakkor panaszkodik, hogy újat kell venni. Aztán a közös szelektálás után, szinte az össze megy is vissza.

Mert ez itthonra lesz jó, ez majd ha festünk (sosem festett még :)) A másik póló edzésre, a negyediket a bátyjától kapta Kanadából.

Rájöttem ahogy gondolkodtam, hogy a rendetlenségnél sokkal inkább utálom a koszt. Az kiborít. Egész nap képes vagyok építőkockákon és kisautókon átbukdácsolni, de ha koszos valami, azt nem tűröm.

Aztán néha rám jön a nagytakarítás, amikor aztán mindent végig suvickolok, kipakolok, áttörlök. Ilyenkor viszont nem maga a folyamat nyugtat meg, sokkal inkább az érzés, mikor végeztem és ragyog a lakás.

Azonkívül nem tudok úgy lefeküdni aludni (vagy lazítani) ha nincs rend a szobában.

Nézzük csak:

Az iratok szépen rendezve vannak a dossziékban, viszont halvány lila gőzöm sincs, hogy melyikben mit tartok. Cédék szépen sorban állnak a tartóban, viszont a legritkábban vannak a saját tokjukban (nézünk egy filmet, kivesszük ami a lejátszóban volt, aztán az éppen nézendő film tokjába tesszük, nem a sajátjába - ismerős?)

Ahol mindig szelektálok és rendszerezek, az a gyerekszoba.

Mindig elrakom ami már nem favorit, ugyanis észrevettem, hogy a gyerekek nem látják a fától az erdőt. Ha sok a játék, nincs mivel játszani. Egy szó mint száz, a mániákus rendrakók közé nem sorolnám magam (ugyanis ismerek pár betegesen pedáns embert) viszont a rumlit is utálom...

Na akkor tulajdonképp hová is soroljam magam....?

Hű, milyen igaz!!!

A rendmániától az álrendességen át a "trehány zseni" hozzáállásig nagyon széles skálán mozog a rendhez való viszonyunk. A rend jó, a rendetlenség rossz - vajon tényleg ilyen egyszerű a képlet? Nem lehet, hogy a tökéletes rend csak egy délibáb, amit sosem érhetünk el?

A kék sarokban Pedáns Sári, a mintaháziasszony, akinél otthon minden katonás rendben van, minden felület csillog és friss tavaszillatú, jelszava: "Rend a lelke mindennek!" A piros sarokban Káosz Kata, akinek általában csak az orra hegye látszik ki a rendetlenségből, mégis mindent egy pillanat alatt megtalál. Mottója: "A rendrakás a kisemberek mániája, a zseni átlát a káoszon!" Vajon ki nyeri az összecsapást? Pedáns rendben vagy kreatív káoszban jobb élni az életet?

A csapból is az folyik, hogy tartsuk rendben a környezetünket: rendre nevelnek a szüleink, a tanáraink, később a főnökünk is ezt hajtogatja, és bizonyítva, hogy megtanultuk a leckét, a gyerekeinket is erre tanítjuk. Mégis igen nagy egyéni különbségek mutatkoznak még családon belül, testvérek között is, vagyis a rendre való hajlam nem csak a neveltetésen és a szoktatáson múlik.

A rend a lélek tükre

Polcz Alaine, 2007-ben elhunyt magyar pszichológus és írónő szerint a minket körülvevő rend vagy rendetlenség leginkább a lelkiállapotunkat tükrözi: "…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye" - írja Rend és rendetlenség c. könyvében. Vagyis szerinte: "A belső káosz következménye a külső káosz", és több olyan történetet elmesél, amelyben évek során gyökeresen megváltozott az egyes egyének, sok esetben gyerekek rendhez való viszonya, rendetlenből rendessé váltak, vagy éppen fordítva, és az átalakulást minden esetben az élet valamely más területén bekövetkezett változás idézte elő.

A szokatlan indoklás tökéletes példa Polcz elméletére, bár ő inkább az ellentétes irányú változással foglalkozik, vagyis szerinte amikor változás köszönt be az életünkben, ezt a lakásunkban, közvetlen környezetünkben is - tudatosan vagy tudattalanul - érvényre juttatjuk. "A lakásátrendezés erős hatását azon is lemérhetjük, hogy ha valaki például tárgyvesztés, haláleset, házassági vagy élettársi kapcsolat felbomlása miatt szenved - vagyis elveszti szeretete tárgyát -, valójában akkor kezdi felszámolni a veszteséget, amikor a lakását átrendezi. Az emberek ösztönösen is érzik ezt. Egyesek a veszteség után azonnal és kétségbeesetten próbálják átalakítani a volt "közös" otthont; ez a menekülés; mások viszont hosszasan vagy életre szólóan őrzik a régi rendet, kötődve az elvesztetthez és a már nem létező életmódhoz."

Az egészséges rend

Polcz szerint tehát ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, a környezetünkben is "egészséges rend" uralkodik. No de vajon milyen az az egészséges rend, és honnan ismerszik meg? "Az egészséges, a jó rend az, amikor a tárgyak úgy vannak elhelyezve, hogy esztétikusan, természetükből adódó formai renddel, értelmesen és jól szolgálják a cselekvés célját." Polcz megkülönbözteti a lényegi rend és a formai (vagy felszíni) rend fogalmát. A lényegi rend az a célszerű, ésszerű elv, amellyel elrendezzük a dolgainkat magunk körül. A formai rend pedig minden, ami látszik, ami szembetűnik esztétikailag, formailag. Polcz szerint egészséges rend az, amikor ez a kétféle (lényegi és formai) rend összhangban van, az egyszerű rendetlenség pedig az, amikor egyik sincs rendben.

Lelkünk állapotáról azonban nemcsak ezek a szélsőségek beszélnek, hanem az is, ha keverjük-kavarjuk a lényegi és a formai rendet. Polcz jó rendetlenségnek nevezi, mikor a lényegi rend fennáll, de formai rendetlenség látszik, és rossz rendnek, amikor a mélyben semmi sincs rendben, pedig látszólag úgy tűnik, hogy igen. Ezek a nem egészséges rend típusai.

Két amerikai író, Eric Abrahamson és David H. Freedman Tökéletes rendetlenség című könyvükben a következőképpen írják le ezt a két embertípust: az álrendes az, aki látszólagos renddel leplezi rendetlenségét. Ilyen például az a férfi vagy nő, aki a lakás legtöbb szobáját rendben tartja, míg a felhalmozott kacatokat óriási halmokban tárolja néhány, erre a célra szolgáló, elzárt szobában. Vagy az a tévés műsorvezető, aki felül elegáns öltöny zakóját és nyakkendőt visel, deréktól lefelé viszont kopott farmer és bakancs van rajta. Az álrendetlen pedig éppen fordítva, látszólagos káosszal leplezi rendmániáját. Ilyen például az a kamasz, aki húsz percet tölt a tükör előtt, hogy divatosan trehány legyen, vagy az az üzletvezető, aki a szépen kiválogatott árut leszedi a polcról, hogy úgy tűnjön, mintha kiárusítás lenne, mert akkor jobban fogynak a termékek.

Rendek összeférhetetlensége

Polcz Alaine és az amerikai írók is egyetértenek abban, hogy a rendhez való viszonyulásunk legmarkánsabban az otthonunk elrendezésében nyilvánul meg, de általában ugyanazokat a rendezési, csoportosítási elveket követjük az élet többi területén is, ahol rendszereznünk kell valamit: az öltözködésünkben, a munkahelyünkön, az email postafiókunkban, vagy bárhol. A legtöbb problémát pedig a különböző egyéni rendek konfrontálódása okozza, vagyis mikor mások rendjét kell átlátnunk, vagy a sajátunkat megmutatnunk másoknak. A rendek kibékíthetetlen összeférhetetlensége gyakran az emberi ellentétek egyik remek ismérve is a házastársi, munkahelyi kapcsolatokban.

Amikor játszani szeretnél vele...

...tedd ezt akkor, amikor a gyerek saját játékában már valamelyest elfáradt. Ez inkább délutánonként fordul elő. Délelőttönként a gyerekek általában frissebbek, vidámabbak, kezdeményezőbbek. Sok szülő az öt óra utáni időszakot tartja a legnehezebbnek, amikor még nincs itt a vacsora és a lefekvés ideje, de a gyereke már nem köti le magát, esetleg nyűgös is. Ilyenkor játsszatok együtt! Fontos, hogy a szülő saját vérmérséklete és kreativitása szerint vegyen részt a játékban. Amikor ő inkább együtt "olvasna", minthogy a földön hemperegne gyermekével, akkor az előbbiben tegye érdekeltté a gyereket. Amikor a gyereket viszont még nem érdekli a könyv, kár erőltetni. Az egy éven felüli gyerekeknél ilyenkor előkerülhet a rajzpapír, a kréta, a ceruza, netán a festék. Az ölben ülés időszaka is lehet ez a délutáni időpont: ilyenkor jöhetnek a versek, a dalok, a kis versekhez kötődő közös játékok. Amikor viszont az együttjátszás ideje lejárt, fontos hogy történjen a kicsivel valami, ami természetes része a napirendnek, evészet, séta, fürösztés vagy akármi. A szülő ne mondja ilyenkor azt, hogy "Elég volt, most már játsszál egyedül!", mert ez ellen a gyerek tiltakozni fog.

Előfordulhat, hogy a gyereket tanítani kell...

Jól fejlődő gyereket nem kell tanítani játszás közben! Amikor jól kötődik a kicsi a szüleihez, idővel spontánul utánozni fogja őket játékában is. Mindaz bekerül az élményvilágába, amit ő maga tapasztal, vagy ami körülötte történik, s valamelyest megérteni képes. Az élményeket eljátszva feldolgozza azokat. Teheti ezt egyedül, testvérrel, vagy másokkal. Vannak azonban gyerekek, akik nem fejlődnek úgy, mint kortársaik. Nem kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akikkel szülés előtt, alatt, vagy utána valami történt, amiért fejlődésük lassabb. Az eltérések vonatkozhatnak az érzékszervekre (kevesebbet lát, vagy hall), az értelmi képességekre (kevesebbet ért, és lassabban tanul a tapasztalatokból), vagy egész személyére (nem érti, vagy nem úgy érti, értelmezi a környezetét, mint kortársai). Ők azok a gyerekek, akik idővel mozgásterapeutához és/vagy gyógypedagógushoz kerülnek. Nagyon fontos ilyenkor, hogy a szülők és a segítő szakemberek között megfelelő összhang alakuljon ki. Kártékony, és nem hatékony a szakember segítsége, amikor a szülő nem érti a sajátos beavatkozás lényegét. Nem győzöm hangsúlyozni a szakemberek felelősségét, amikor beavatkoznak egy család mindennapjaiba, amikor egy gyerek játékának fejlesztése a szülő feladata is lesz. Előfordulhat, hogy egy fejlődésében eltérő gyerek szülője nem boldogul azzal, amit tanácsként kapott, vagy amit tennie kell. Vegye ilyenkor a saját érzéseit komolyan, s beszéljen róla a szakemberrel! Ő tudja a legjobban, hogy mit ért, mit tud a gyerek. A szülő is amolyan szakember tehát, mivel gyermekének legjobb megfigyelője.

Miért játszunk szívesen a gyermekünkkel?

Azért játszunk vele szívesen, mert a miénk! Büszkék vagyunk rá, boldogok vagyunk vele! Élvezzünk ébredező értelmét, ragaszkodását, csodálkozását a világra. Az ő léte, a mi életünknek ad nem is kis többletértéket. Ezt szeretjük tapasztalni nap mint nap, azért játszunk vele, hogy adhassunk és kaphassunk, hogy ő egyre inkább, egyre jobban kötődjön hozzánk, a szüleihez. Ez teljesen érthető. De ha végiggondoljuk a közös napjainkat, rá fogunk jönni, hogy mi szülők így is, úgy is főszereplők vagyunk gyerekünk életében. Elsősorban nem a közös játékok, hanem a tisztába tevés, etetés, vagyis a gondozás közbeni együttlétek nyújtják a gyereknek az alapvető biztonságot, amire szüksége van, a tudást, hogy szeretjük és megértjük őt, hogy szükségleteit kielégítjük, hogy ő nagyon-nagyon fontos nekünk! Jó, ha szülő és gyermek ilyen együttlétekben egymásra hangolódik, ha a szülő örömöt lel abban, hogy gyermeke étkezése előtt már várja őt, készülődik, hogy a maga módján együttműködik vele a pólyázón, netán ott húzza az időt, játszik velünk.

A gyerek nem játékszer, de te sem legyél az...

Játsszál vele, de ne tekintsd gyereked játékszernek! Kezdettől fogva ne csak a magad érdekeit nézd, amikor játszani szeretnél vele, hanem győződj meg arról, hogy neki is jó-e. A látszat az, hogy mindig jó, hiszen nincs az a gyerek, aki ne örülne szülője folyamatos törődésének, de ne felejtsd el, neki más dolga is van, mint veled lenni, neked kell keretet adni az önálló játékhoz. Neked kell okosan beosztani az időtöket, neked kell teret adni neki, és jó, a korának megfelelő játékokat. Lehet hogy a szívedben ő a nap minden pillanatában a világod központja, a mindennapok gyakorlatában viszont sok egyéb dolgod is van, a te felnőtt világod több fontos pontból tevődik össze. Neked folyamatosan kell törődnöd valamivel: másokkal, magaddal, a munkáddal, a pároddal, a kicsi testvéreivel, stb. Akkor játsszatok tehát együtt, amikor tényleg "eljött az ideje" és amikor ez mind a kettőtöknek jó.

dr. Borbély Sjoukje

Ezt most találtam, szerintem érdekes!

Mikor játsszunk?

Ne játsszatok együtt, amikor ...

... a gyerek kipihent, és éhes az élményszerzésre! Fontos ilyenkor, hogy a szülők rendszeresen és jól előkészítsék gyermekük játékkörnyezetét. Ezenkívül kell hozzá bizalom: higgyük el, hogy környezete és napirendje alapján a gyermek egyedül, saját tempójában és egyéni érdeklődése szerint fel tudja fedezni azt, ami körülveszi őt. Ilyenkor elég, ha a szülők leteszik őt egy játszásra csábító környezetbe. Nincs szükség "elő"-játékra, a gyereket nem kell felszólítani arra, hogy játsszon. Ha a szülő kezdettől fogva bízik gyermeke önállóságában - amennyiben ez a személyiség kibontakozására, egyéni fejlődésére vonatkozik -, hamarosan rá fog csodálkozni az eredményekre. A gyermek önálló ötleteire, leleményességére, kitartására. A szülőknek azt az érzelmi hátteret kell biztosítani, ami ezt az önállóságot és kitartást lehetővé teszi. De ezt sem játék közben, hanem előtte vagy utána. Gyereküket munkája közben ne zavarják, hiszen a világ önálló felfedezése komoly és örömteljes munka a kicsi számára.

Akkor érdemes egy rövid ideig játszani vele, amikor ...

... egyedül már kijátszotta magát, s például még nincs itt az ideje annak, hogy ebédeljen, hogy menjetek el sétálni, hogy lefektessétek őt, vagy hogy fürödjön. Az is előfordulhat, hogy a játéka valami miatt átmenetileg elakadt, ilyenkor persze segíteni kell az akadály elhárításában. Az együtt játszás kiegészítheti tehát a gyerek napirendjét, de fontos, hogy ne legyen központi eleme a napnak!

Nem hagy békén!

Amikor a szülő azt éli meg, hogy gyereke egyfolytában nyűgös, magától nem tesz semmit, általában arról van szó, hogy nincs megfelelő napirendje, vagy ő szoktatta rosszul a kicsit arra vonatkozóan, hogy mikor mit várhat el tőle. Gyakran a szülők maguk alakították a helyzetet úgy, hogy ez így legyen. Nem akarták, de így alakult... Lehet hogy nem tudták, hogy egyedül is rengeteg mindenre képes a gyerekük, vagy lehet, hogy úgy gondolták, hogy a kicsinek minden idejükhöz joga van. Jobb, ha idejében meggondolják magukat, még akkor is, amikor az elvárások szintjén a változásokat csak lassan adagolhatják a kicsijüknek. Hiszen ő már szokva volt ahhoz, hogy állandó személyzet veszi körül.

A napirend jelentősége

A legjobb végiggondolni a napirendet, ahol még nincs, kialakítani egyet. A gyerekek szeretik az állandóságot a napjaikban, tájékozódni is jobban tudnak, idejében fel képesek készülni a már ismerős következő programpontra. Vagyis ha mondjuk a fölöltöztetés és a reggeliztetés után szeretnéd, ha lenne egy kevés időd a saját dolgaidra nélküle, akkor azt mondd meg neki, miközben még öltözteted vagy reggelizteted. A lényeget már a nagyobb csecsemő is érti! Mondd meg, hogy mi várja majd a játszóhelyén, ami legyen vonzó, kihívó, a korának megfelelő. A gyerek játékait nem elég kiönteni elé, rendezgessük el a járókában, játszószőnyegen. A játékok közötti látványos, vonzó összefüggéseket sejtve, ő maga fog kísérletezni velük. (A rend és rendetlenség kérdésről egy másik cikkben már írtunk.)

Nem csak mi vagyunk fontosak neki!

Furcsán hangzik talán, de a szülők néha túlértékelik a saját szerepüket a gyermekük életében. Főleg elsőszülött gyermekek élhetik meg, hogy szüleik nem hagynak időt nekik arra, hogy ők maguk kísérletezzenek. Azonnal ott teremnek, ha valamit a gyereknek kellene megoldania. Például csecsemőkorban hagyni kéne őket átcsúszni vagy -mászni valamin, kisdedkorban pedig engedni, hogy egyedül fedezzenek fel egy játékot, ami esetleg hosszabb időt és türelmet igényel a gyerektől. Az is lehet, hogy a feladat még nehéz a kicsinek, hogy a kívánt cselekvésnek még nincs itt az ideje. Tapasztalja meg ezt ő maga, s nézze meg a szülő, hogyan bánik a frusztrációra is alkalmat adó helyzettel. Lehet, hogy a guruló csecsemő a küszöbnél ügyesen visszafordul, hogy újra meg újra próbálni fogja az elgurult tárgyat megszerezni! Csodálatos képességekre tesz szert e próbálkozások által, függetlenül attól, hogy már ma lesz sikeres, vagy csak két hét múlva. Az is lehet, hogy egészen mást tesz majd a tárgyakkal, hogy olyan dolgokat talál ki, amelyek a szülőnek nem jutottak volna eszébe. Az önálló játékra tehát szükség van, és jó, ha az erre való idő beépül a kicsi napirendjébe. Egyre több az olyan szülő, aki gyermekét egyfolytában magával cipeli. Úgy gondolja, hogy egész nap beszélni kell hozzá, hogy le kell kötni ébrenlétének minden pillanatát. Könnyen zsarnokukká válhat így a kicsi, ami viszont senkinek sem jó. Engedd szabadon, bízz abban, hogy egyedül is boldogul a játékaival. Nem csak a szülővel való kapcsolatban lelhet örömöt, hanem a saját ügyességében és okosságában is!

dr. Borbély Sjoukje

Vajdahunyad váránál kirándultunk, Petinek nagyon tetszett, mivel az Anna és Peti könyvből már ismerte :)

Volt játszóterezés, kis vásárfia, madáretetés a tónál.

De meséljenek a képek:
 

Gyönyörű....
 

A Kapu


 

Tulipános műalkotás előtt


 

Így is gyönyörű, de élőben egy álom!

 

Tündérkert :)


 

Póni simogatás


 

Játszóterezés... Peti még bizalmatlan.

A kis terepruhás francia kisfiú

viszont nem volt az :)

 

Marci kedvet csinál


 

Hazafelé a Héven.

A hiperszuper csavaros-epres-tejszínes-ajándékos nyalókával.

 

Marci önkéntesen inkább állva maradt és vigyázott a babakocsira.

A képen látható nénik ugyanis nem nagyon erőltették meg magukat,
hogy mi is oda ülhessünk...

A vásárfiával.

Pelus hírek:
Petinek már három napja napközbeni alváshoz sem kell pelus, sőt, az éjszakai is száraz marad. De egyenlőre nem vagyok olyan bátor, hogy éjjel is lefektessem anélkül. De majd bátor leszek, igérem :)
 

Ma délelőtt elmentünk megvenni a harmadik Anna Peti és Gergő könyvet. Az ára az volt, hogy többet nem cicizik. Azt mondta, rendben van.
Most fektettem le és tényleg nem kellett neki :)))

Az első anyatejmentes esti lefektetésről majd beszámolok!

Ma nyílt napon voltunk a kiszemelt óvodában.

Tulajdonképp nem is volt nyílt nap, üzenték, hogy bármelyik nap bemehetünk körbe nézni.

Mama, papa, Peti, én (Zé sajnos nem tudott elszabadulni, már hétfő óta vizsgáztat reggel 8-tól este hatig).

Peti szerencsére nem vonakodott, a gyerekek éppen az udvaron játszottak és imádattal vették körül Petit, mint kis gyámoltalan újoncot (haha-majd megismerik :)))

Az óvónénink nagyon aranyos középkorú nő, részletesen elmagyarázta a napi programot, megmutatta a csoportokat, Peti megnézte a jeleket is, meg hajtogatta, hogy alma legyen az övé, de hát egyenlőre még nem tudni, mi marad :)

Ebben az óvodában alkalmazzák az úgynevezett szocioemocionális terápiát, aminek a lényege,idézem:

„A pedagógusok és pszichológusok egyaránt vallják, hogy gyermekkorban még teljességében látható és kibontakoztatható a gyermekekben lévő érzelmi, szociális, és a „kapott” (veleszületett) keretek között meglévő értelmi kapacitás. Ehhez az óvodai nevelésben a feltétel nélküli személy-elfogadásra és képességeiket lendületbe hozó bíztatásra van szükségük, egymástól és a felnőttektől egyaránt.

A szocioemocionális pedagógiai terápiában a gyermekek és a felnőttek alapvetően ennek a hármas dimenziónak a megerősítésén munkálkodnak. Ez a folyamat elsősorban prevenciós jellegű, de lehetőséget ad a terápiás munkára is, pedagógiai keretek között. Kölcsönösségre, elfogadásra, minősítés nélküli bíztatásra, közösen elfogadott kereteken belüli szabadságra, megengedésre épül. Kialakítja azt a képességet, hogy a megjelenő, felkínált lehetőségekből - szankció nélkül- csak annyit használjon a gyermek, amennyit az adott pillanatban képes befogadni. Mivel az arányokat a gyermekre bízza, döntést és felelősséget is ad számára, hogy önmagának is segítőjévé váljon. Ahhoz járul hozzá a játék keretein belül, hogy a gyermek önmagára figyelhessen, saját, egyéni világot, személyiséget alakítson ki, és ilyen formán biztosabban kapcsolódhasson másokhoz.

A terápia játékai, amik (tényleges és képzeletbeli) mozgásra épülő fantáziajátékok - segítik a gyermekeket abban, hogy megélhessék saját érzéseiket, megérezhessék mások érzéseit a mozdulatokban, az érintésben, a beszélgetésekben, és a csoportos játékokban az összetartozás érzését a maguk alkotta sokszínűségben.

E kapcsolódásokban kidolgozzák, folyamatosan alakítják, formálják a gyermekek egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulásukat, saját megküzdési stratégiáikat. A terápia speciális játékainkra épül, a játékok adta lehetőségek kiaknázásával. A fantáziajátékok, - vagy ahogyan a gyermekek nevezik: varázsjátékok- az óvodáskor képi élményfeldolgozására, gondolkodására épít, a képben hordozza azokat a szimbólumokat, amikkel a gyermekek napról-napra találkoznak a mesék világában. A játékok rövidsége, sajátos szókincse, belső munkát megengedő hozzáállása saját képi világ megteremtését teszi lehetővé, ami alapját adja (adhatja) a külső képi világ feldolgozásának is. A statisztikai elemzésekkel alátámasztott folyamatkövetés eredményei azt mutatják, hogy a játékok egyértelműen (szignifikánsan) hozzájárulnak a gyermekek lelki, érzelmi, szociális és kognitív fejlődéséhez.” ( Dr. Gőbel Orsolya)

Jól hangzik.

Van még sóbarlangjuk ( amit már ismerünk, Marci óvodájában is volt anno), lényege, hogy kb. egy órát ott játszanak, rajzolnak a gyerekek.

Nagyon jó a megfázásos időben, lerövidíti a "taknyos" időszakot, jó asztmás és allergiás gyerekeknek is, köhögéscsillapító.

Peti szerencsére aranyos volt, nem mutatkozott be rögtön első alkalommal :)

Más.

Zé ma Svácjba utazik....Fél 8 körül indul a gépe, tiszta ideg vagyok. Utálom ha repülőn utazik.

Hokimeccsre mennek, mutatta a mezeket is amiket ő visz. Háááááát, legalább lesz 4 magyar drukker is :))

Mindenesetre szegénynek csak púp a hátán, így vizsgák előtt...

Szóval, vigyázz magadra Édes, várunk haza, nagyon-nagyon szeretünk!!!

Tegnap este egy barátnőmmel majd egy órát beszélgettünk arról, hogy vajon miképpen lehet elkerülni, hogy elsárkányosodjunk.

Persze rihegve-röhögve, poénkodva, de azért legbelül komolyan elgondolkodva, hogyan előzzük meg hogy pár év múlva házisárkányokká váljunk ( szexi boszikból)...

Végül is nagy vonalakban felvázoltuk a sárkányosodás jeleit, és a legáltalánosabb hibákat, ami a tűzokádáshoz vezet.

Szóval, tünetek:

• naphosszat zsörtölődsz a lakásban keringve, hogy már megint mi mindent kell elpakolnod, persze NEKED.
• este a párod fejére dobod a koszos zokniját, amit a földön "felejtett".
• negyed órás késés esetén már hívod, mikor ér haza, várja a tennivaló.
• Nem engeded a haverokkal sörözni, mert.....mert nem. Nehogy már Te szívj a gyerekekkel amíg ő lazít!
• kihívod a konyhába, mikor mosogatsz, hogy megmutasd, miért nem szerencsés, ha a bögre tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig fordítva (rosszabb esetben el is mosogattatod vele).
• hangos káromkodás közepette lecsapod a vécéülőkét, amit már megint úgy felejtett.
• eldugod a fogkrémet, mert már megint az elejéből nyomta ki a krémet, nem a végéből. Hagy keresse a kis "szemét" ha kell neki, majd mikor megvan, elmondod miért tetted amit tettél.
• baráti társasában hangosan ecseteled, hogy ő bizony nem sokáig szöszmötöl a szexszel, átlag öt perc alatt megvan a Barátok közt szünetében (azt persze kihagyod, hogy te kéred, siessen, mert nézni akarod).
• Szintén nyilvánosan kétségbe vonod hogy vajon ő mennyire jó apa.
• Hangosan veszekszel vele a bevásárlás közben, hogy szedje már a lábait, nem fogunk egész nap a cédék előtt ácsorogni.... Mit képzel.
• felhánytorgatod neki, hogy abszolút nem ért a barkácsoláshoz.

Megelőzés, hogy a fentiek helyett mit csinálj:

• Elpakolsz szó nélkül, mert TÉGED zavar a rendetlenség.
• Ott hagyod a zoknit, vagy kiviszed, szó nélkül, hisz TÉGED zavar.
• Ne hívd, úgyis hazajön, ha éhes.
• Menjen csak sörözni, addig is egy gyerekkel kevesebb van otthon.
• A pohár alá süllyeszted a tányért és mosogatsz tovább. Elvégre így több is a hely.
• Lecsapod az ülőkét és ráülsz. Végülis ki mondta, hogy nem a felhajtott a természetes állapot? Mert NEKED lehajtva jobb? Neki meg mindig fel kell hajtania utánad. Szóval 1:1.
• Kit érdekel, honnan nyomja a fogkrémet? Legalább mossa, és nem büdös a szája. Az sokkal rosszabb lenne.
• Szex? Mi megadjuk a módját. Mi a Barátok közt alatt szexelünk (plusz reklámok :))
• Miért vonnád kétségbe, hogy jó apa? Hiszen az. Veled van, gondoskodik rólatok, és még mesét is mond hébe-hóba.
• Együtt kell cédét nézni, eldiskurálva, hogy melyiket nézzétek meg majd este. Szex után persze.
• Naná, hogy ért a barkácsoláshoz, de hát szegény annyit dolgozik, hogy nincs szíved még otthon is ugráltatni. Inkább főzz egy kávét és kortyolgassátok el, após meg majd szerel, úgyis csak ahhoz ért :)))

Szóval, komolyra fordítva a dolgot arra jutottunk a végén, hogy a legfontosabb, ne veszekedjünk olyan dolgok miatt, amit MI szeretnénk csak, hogy úgy legyen.

Mert egy kapcsolat akkor tud igazán működni (anélkül hogy erőlködnénk rajta hogy működjön) ha megértjük: mindenkinek megvan a saját kis élete, a saját kis hiányosságaival, amit el kell fogadni. Mert ezekkel a hibákkal együtt szeretjük a másikat.

Ahogy egy ismerősöm szemléltette két labdával a kezében:

"Mindketten labdák vagytok, ami forgás közben egy ponton mindig összeér. Nem szabad ezt a forgást megakadályozni, mert akkor megbomlik ez a szép egyensúly és a labdák messzire gurulnak egymástól".

Így van. Szeressük a másikat saját magáért, anélkül, hogy megfojtanánk közben.

Engedjük el, ha sörözni (mozizni, kávézni, meccset nézni, túrázni akar, NÉLKÜLÜNK) úgyis visszajön, hiszen szeret hazajönni.

Úgyis csak az hiányozhat, aki néha nincs mellettünk, és milyen édes a viszontlátás! :)

Ez is aktuális...

Az alábbi cikket most találtam.

Szerintem nagyon tanulságos :)

Ma úgy alakult, hogy iskolába kellett mennünk. Zének is és nekem is.

Mamáék elvállalták Zsityit egész napra.

Marcit elvitte az apja Esztergomba (hozzájuk) grillezni.

Én vért izzadtam a viszonyszámok között ( Bee, te megértetted elsőre???), Cöcikével olyan fejgörcsöt kaptunk, hogy csak a Móriczon lévő cukrászda giga adag epres krémese tudott úgy ahogy helyre hozni.

Tényleg óriás méretűek a sütik, szégyen szemre ott is hagytuk az adagunk felét.

Irány haza.

Zsityi épp lent locsolta a bogarakat a ház előtt, mama szerint nem aludt egész nap. Na persze, ahhoz én kellek.... Úgyhogy érkezésem után fél órával már az ágyában szunyált.

Hippitakarodót fújtunk (azaz nem volt fürdés, csak fekvés, a la nature.)

Marci eközben kipróbálta az apjától hallott bombareceptet.

Csak egy kindertojás belső kell hozzá, meg némi sütőpor, és ecet. Tök egyszerű. És mekkorát robban! Tényleg! Tiszta ecetszagú azóta is a lakás (meg az erkély, mert ugye nem volt elég a konyhában robbantani, kellett egyet a nappaliban és az erkélyen is).

Ezúton is köszönjük a receptet apa! :)

A Mentos és cola keveréket ismered? Majd megmondom Marcinak, hogy nálatok kipróbálhatja :))))

Azóta ugyan megbánta a kislegény,mert háromszor mosattam fel vele :) Na meg a fejfájásom is elmúlt. Vagy csak nem érzem az ecet miatt?

Mint már írtam én is, mélységesen felháborít, hogy le akarják rövidíteni a GYED idejét egy évre, anélkül, hogy mélyebben utána néznének, milyen következményekkel járna a bevezetés.

Meg is született a tiltakozó petíció, alá lehet írni itt:

http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html

 Minden anyukát és apukát (és nagymamát, nagypapát, rokonokat, barátokat, ismerősöket...stb) arra buzdítok, írják alá!

Tegnap megvolt Peti első angol órája. Kicsit aggódtunk, mennyire fogja érdekelni, mert indulás előtt kaparintotta meg magának Zé régi napszemüvegét és hát eléggé el volt tőle varázsolva....Egész úton a szemüveggel parádézott, ami ráadásul három számmal volt nagyobb a fejénél. Alig tudtuk róla levenni mikor megérkeztünk, még az óra elején is többször a szemüveget keresgélte...

Bementünk, rajtunk kívül még három kislány volt a csoportban.

Zé összefutott egy régi osztálytársával, akivel tíz éve nem találkoztak már, és merő véletlenségből kiderült, hogy ő is a kislányát hozta angolozni, szintén első alkalommal. Na meg kiderült, hogy a kislány, Bogi egy idős Petivel :)

Az óra nagyon tetszett. A tanárnő kedvesen odajött Petihez, William-el a csigabábbal. Kérdezgette Petitől, hogy hogy hívják, persze Peti nem volt hajlandó elárulni, csak sanda mosollyal nyugtázta a találgatásokat, ahogy a csigabiga kérdezgetett.

Aztán elkezdődött az óra. Odajöttek a lányok és megkérdezték Petitől, hogy hívják, persze angolul. Peti nézett nagyokat, de mikor lefordítottam neki, és elmondtam mit válaszoljon, ügyesen elárulta, hogy "My name is Peti". És hihetetlenül boldog volt, mikor a tanárnő elismerően felkiáltott, hogy "áááá! Petiiii!"

Leültünk a szőnyegre, Peti megszeppenten ücsörgött az ölemben. Nem volt hajlandó bekapcsolódni. Az elején.

Aztán előkerült a katicás zsákocska, benne a csörgőkkel. Na ez már Petinek is sok volt, persze hogy odament választani ő is.

Majd megszólalt a zene és ritmusra rázta, ahogy belefért. Később előkerült az építőkockás zsák, Peti már beült a lányok közé építeni. A tanárnő tornyot építtetett velük, angolul kommentálta az eseményeket (ha elborult a torony, vagy ha valamelyik gyerek ügyes volt, megdicsérte)

Aztán jött a kockák elpakolása. Külön, szín szerint. Először "yellow " felszólításra elkezdték pakolni a sárgákat, majd jött a többi szín.

Peti többször is a zsebébe próbálta tenni, gondolta hazavisz párat belőle, úgyis sok van:))) De a végére egész jól belejött és már a szavakat is ismételgette angolul. Majd előkerültek a hangszerek.

Dob, piano, háromszög, csörgő, ilyenek. Peti megkaparintotta a háromszöget és őrülten élvezte, hogy megszólaltatta.

Aztán vissza kellett sajnos adni. Közben a két korabeli kislány vérre menő harcot vívott a pianóért :)))

Majd jött megint egy zenés táncika, aztán elköszönés. Peti is ügyesen elköszönt egy hangos goodbye felkiáltással.

Aztán kimentünk, Peti már nagyon elemében volt, együtt futott Bogival és Orsival, sőt, Bogival még egy túlordítási versenyt is rendeztek. Bogi kezdte, hangos ordítással, hogy "neeeeeeem!" Erre Peti visszaüvöltött "neeeeeeem!" Kicsit izgultam, hogy kipenderítenek minket :)

Aztán kint is rohangáltak egy jó nagyot. Ez volt az első igazi közösségben való részvétel, és megállapítottuk Zével, hogy felülmúlta a várakozásainkat.

Viszonylag könnyen, negyed óra alatt felengedett és egy óra múlva már aktívan rohangált a többiekkel.

Reméljük így lesz az oviban is... Az óra maga nagyon tetszett, főleg a sok hangszer és a sok játék miatt.

Egyik este a híradó közben akadtam ki.

Bevezetik, hogy két év helyett csak egy év lesz a GYED. Plusz egy év a GYES. Elkezdtem morogni magamban, hogy ezentúl két éves gyerekekkel lesz teli a bölcsöde?

A frászt! Egy éves gyerekekkel lesz teli!!! Mert már most is kevesen tehetik meg, hogy otthon maradnak a GYES idejére, rengetegen adják bölcsibe a gyereket a GYED lejártával.

Most meg hogy itt a válság, egy évesen biztos hogy sokkal több gyereket kényszerülnek majd beadni a szülők.

Borzasztó. Felháborító! Végig gondolta vajon az a sok öltönyös f*sz a parlamentben, hogy ennek milyen következményei lesznek?

Szerintem nem. Ez is egy pontja a megszorító intézkedéseknek, semmi több. Pedig ez sokkal több annál, ez a gyermekek életéről, lelkéről szól!!! Vajon ha megkérdeznének egy gyermekpszichológust, mit szól ehhez, mit válaszolna?

Mert azt a legtöbben tudjuk ugye, hogy a bölcsőde nem a gyerekről szó, hogy milyen jó neki a közösség...A bölcsőde egy gyermek megörző. Hogy a szülő tudjon dolgozni. bele gondolni is szörnyű, hogy majd ezentúl mikor egy éves lesz egy gyerek, megy a bölcsibe.

Pont mikor vége a csecsemőkornak, és kinyílik a világ.

És kellene Anyu. Vagy Apu. Vagy a Nagyi.

Mindegy, de kellene EGY ember, aki mindig ott áll a pici mögött. Ha valami bántódás éri, elesik, megijed, vagy csak egyszerűen SIKERÜL valami és felnéz, hogy "lám, milyen ügyes vagyok, ugye?"

És ha akkor épp nem figyel senki? Nem dicséri meg senki? Mit érez vajon az a gyerek? Hogy ő csak egy a többi gyerek közül? Nem ő a világ közepe?

Mert minden gyereknek az adja a biztonságot a nagy felfedezések közben, hogy tudja, ott van valaki aki segít neki és megvédi.

Mert mi van, ha az a gondozónéni éppen egy megkeseredett, (érthető módon sajnos) a mindennapi megélhetésért küzdő ember? Akinek épp rossz napja van és éppen hogy csak tereli a kis totyogót, de egy kedves szava sincs?

Aki úgy segíti fel a gyereket a földről, hogy közben már a másik gyereket parancsolja arrébb és kimarad a vígasztaló szó?

Milyen felnőtt lesz egy ilyen gyerekből? Mennyire lesz érzékeny lekileg? Hogy messzebbre menjek, milyen szülő lesz belőle? Milyen emberek lesznek közöttünk 40-50 év múlva?!?! És különben is. Hely sincs a bölcsödékben! Nincs, kevés!!! Négyszeres a túljelentkezés már most!

Mit csinál majd a válsággal küzdő szülő, ha igenis, el kell mennie dolgozni? Mert biztos hogy nem válogathat majd a bölcsik között, melyik a legjobb a gyerekének. Ha otthonmarad, éhen hal.

Nehéz lesz, az biztos. MIndenesetre hihetetlenül örülök,hogy az én gyerekeim megúszták ezt a dilemmát.

Egy biztos, hogy ha ezt bevezetik, én nem szülök több gyereket..........

Nemrég oltottam el a gyertyát.

Mert mi készültünk, ma 20:30 és 21:30 között lekapcsoltunk minden világítást.

Ha jelképes is a villanyoltás, és nem is váltja meg a világot, gesztusnak szerintem nagyon szép, és felhívja a figyelmet a mértéktelen energia pazarlásra.

Szóval jó érzés, na. Hogy megcsináltuk.

Programnak se rossz, majd ha Peti nagyobb lesz, ő is csatlakozhat.

Íme egy elég hosszú (7 perces) videó. Csigus, csak hogy lásd, Peti csak nálatok viselkedik :)

A végén a kitartó nézőknek egy locsolóvers is van :)

Peti_megkergült

Mégegy....Rövid, de aranyos:)

St_george_primary_school

Ja, még egy dolog eszembe jutott. Mikor kérdeztem Petit, mikor hagyja abba a cicizést, kis gondolkodás után azt felelte: "Valamelyik nap" :D

Hát igen, ez kellett nekem.

Egy egész délelőttös shopping kúra, egyre inkább beljebb forduló önmagamat azt hiszem teljesen rendbe tette.

Na persze nem vagyok én olyan úri maca aki a bevásárlóközpontokat járja, tűsarkúban, kikenve-kifenve, parfümfelhővel körülvéve!

Dehogyis. Én bőven megelégedtem egy egész délelőttös turizással.

Mondjuk Petit ne kérdezzétek, ő annyira nem lelkesedett az ötletért, de értek én ám a megvesztegetéssel, egy finom epres nyalóka sok mindenre képes ám :)

Igaz a kis "dög" kikönyörgött tőlem egy angolul számoló, színeket mondó, daloló, nevető óriáspatkányt is.

Ott lesett ránk a fenevad a gyerekruha-kupac alatt.

Gyorsan a kezébe adtam, hátha nyerek egy értékes plusz fél órát magamnak. Persze maradnia kellett Patinak (már nevet is adott neki) úgyhogy a hazafelé út (a vásárolgatásért cserében) "orange---green---yellow----one----two----three---blue----hehehehe" felkiáltásokkal telt, az utazóközönség legnagyobb örömére :)

Hogy méginkább kellemetlenül érezzem magam, még be is szólt egy napszemüveges néninek - kajánul vigyorogva - hogy " Milyen szemüvege van a néninek? Vagány a néni!" A néni persze nem értette a viccet, de szerintem ez volt az utolsó alkalom, hogy felvette a napszemüvegét.

Szóval e szép napos délelőtt tulajdonképpen jó telt. Igaz súlyos ezrektől szabadultam meg (na jó nem titok, a patkánnyal-nyalókával és a két óriás szatyornyi vadiújnak kinéző márkás gyerekgönccel együtt tízezer forinttól). Na de nem sokan mondhatják el magukról, hogy teljesen feldobódnak egy két és fél éves kisfiú és egy daloló patkány társaságától :))

Azt meg már csak mellékesen teszem hozzá, hogy magamnak persze megint nem vettem semmit. A két kölök meg egyáltalán nem értékeli az új cuccokat, múltkor Marci jegyezte meg mikor egy új farmerrel állítottam haza, hogy " de anya, minek vettél, már van egy nadrágom". Na mindegy, a lényeg, hogy én örülök neki. Na meg Peti is Patinak :)))

Na persze a rossz is.

Hihetetlen, hogy Peti milyen szinten utánoz minket, főleg Marcit. Persze az idétlenkedés tetszik a legjobban, azt nem kell kétszer mutatnia! Úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy asztalhoz ültettem őket, ahogy eddig sosem. Lévén, hogy kicsi a hely, meg Marci sosem akkor éhes mikor Peti, na meg a civakodások miatt.

De adtam még egy esélyt :) Édesen ettek együtt, Peti állandóan Marcit leste.

Teljesen egyedül evett-ivott, ráadásul annyit, mint Marci :) Kár, hogy a vécébe nem engedi be....Talán visszaszokna rá, mert két hónapja megint csak pelusozik.

Pedig tudja a kis rafkós, hogy hogyan kell, bizonyított 3 egész hónapig.

Aztán elrontottam, mert pár napig mikor állandóan úton voltunk, gyakran volt pelusban, én meg teljesen elfelejtettem kérdezgetni, kell-e neki. Aztán rájött, hogy nem is érdemes vesződni a bilivel...

Szóval, két napja reggel leveszem a pelust és csak alváshoz kapja vissza.

Tegnap volt az első nap, 4 komplett szerkót pisilt össze. A mosógép egész nap ment, már közel álltam ahhoz hogy feladjam. Vagy legalábbis elszalasszam Zét még 5-6 váltás nadrágért :)

Estére már szólt, ha biliznie kellett, persze csak mikor már megtörtént a baleset.

Ma viszont ott tartunk, hogy szólt rendesen, időben, még alváshoz sem akarta felvenni:)

Hát igen, most még inkább az az érzésem, hogy tökre képlékenyek a gyerekek, sokszor mi szülők félünk a változtatástól.

Őrület így utólag visszagondolva, hogy két és fél évig keltem fel hozzá éjjel rendszeresen (persze, hogy a remény haljon meg utoljára volt mindig pár alkalom mikor beetetett, hogy átalussza végre az éjszakát), mivel sok helyről hallottam, tiszteletben kell tartani a gyerek félelmeit, hogy éjjel felriad és anya kell.

Anya, meg cici.

Na pár hete elhatároztam, hogy - mivel már elég nagy és értelmes ahhoz, hogy megértse - közlöm vele, hogy éjjel nincs cici, csak mikor már világos van (egy kicsit gondolkodtam, hogy mit foglaljak bele a kitételekbe, mivel lassan de biztosan itt a nyár és fél 4-kor már világosodni kezd:)) Szóval mondtam, hogy reggel, mikor átmegyünk a nappaliba és APA IS FELKEL, na akkor van csak cici.

Na pár nap alatt eljutottunk odáig, hogy nem hogy nem kell a cici, de én sem kellek éjszaka. A kis dög. Ezek szerint csak ARRA kellettem. Na szép. Most meg végigalussza az éjszakát.

Hát ha ezt előbb meg merem csinálni! Holtig tanul az ember...

...és bátor vagyok!!! Mert ez bátorság, nem? Hogy erőt veszek magamon és azt mondom, egye fene, ha kell egész éjjel hallgatom a bömbölést, de ennek véget vetek :)

Az egész napos gatyamosásról már nem is beszélve :)

Apropó: Holnap nagyvizsga....Drukkoljatok!!! Úgy mint múltkor, legalább ;)

Egyik nap egy nagyon érdekes könyvet olvasgattam a húgomnál. Gyerekbetegségekről és természetes gyógymódokról ír a könyv. Gyógyteákról, gyógynövényekről, homeopátiás szerekről. Meg a lázról. Át is pötyögöm a részletet a könyvből, engem teljesen meglepett. Kíváncsi vagyok, Ti mit szóltok hozzá.

A láz gyógyító ereje

"Adj hatalmat, hogy lázat idézzek elő, és bármilyen betegséget meggyógyítok" - mondta Parmenidész, az ókor híres orvosa. Vajon mit értett ez alatt?

A láz hatása

 

 

A láz ismét helyrehozza a gyerek megbillent belső egyensúlyát, mivel harmonizál, méregtelenít, és növeli az ellenálló erőt.

A személyiségfejlődést is elősegíti - ami külsőleg a fertőzésből felgyógyult gyermek pozitív módon megváltozott arckifejezésén és viselkedésén ismerhető fel. Csak nyugtalansággal, pszichés zavarodottsággal és görcsökkel járómagas láz esetén van szükség ellenintézkedésekre.

A láz gyógyító hatása a baktériumok és a vírusok ellen is irányul.

A 38,5 fokos és magasabb testhőmérséklet jelentős mértékben korlátozza a kórokozók életfeltételeit, a láz segítségével az általuk termelt méreganyagok is hamarabb kiválasztódnak.

A láznak ezenfelül a test védekező rendszerének kialakításában is fontos szerep jut.

Jegyezzük meg: a láz önmagában sohasem életveszélyes! A láz csak az egység diszharmóniájában rejlik - aminek előrehaladását a láz akadályozza meg.

Ezért a lázat általában támogatnunk kell, célszerű intézkedésekkel.

Csak akkor kell ellenintézkedéseket tennünk, ha a láz nyugtalanságot, és pszichés zavarodottságot vált ki, ilyenkor nedves borogatás lehet szükséges. A lázgörcsökre való hajlam azonban különleges eset, amit csak az orvos tud megítélni; természetes kezeléssel azonban ezt is ki lehet küszöbölni.

Fontos az ágynyugalom

 

Az a gyermek, akinek kúppal levittük a lázát, már nem érzi magát betegnek, pedig a baj még hat benne; ezért nem is lehet ágyban tartani. Pedig az ágynyugalom az influenzás megbetegedések kezelésénél nagyon fontos.

Ha ne tartják be, jelentősen elhúzódhat a gyógyulás, és gyakrabban fordulnak elő komplikációk.

Az influenza után még sokáig megmaradó köhögés vagy nátha általában az akut stádiuma alatti nem következetes ágynyugalomra vezethető vissza.

Ha a betegséget általános nyugtalanság kíséri, nehéz lehet megfelelő pihenésre kényszeríteni a gyereket;ilyenkor egy forró fürdő macskagyökér hozzáadásával, vagy citromfűtea segíthet.

A következetes ágynyugalom akut és krónikus esetekben egyaránt hozzájárul a választott gyógyszerek hatásának és a szervezet öngyógyító erőinek teljes kibontakozásához. Sajnos gyakran megfeledkezünk róla, hogy maga a természet az, ami többnyire észrevétlenül gyógyít.

A beteg gyermek táplálása

 

A betegségeknél, amelyek többnyire lázzal járó hurutos fertőzések, igazodjunk a gyermek igényeihez, aki általában elutasít mindenféle szilárd ételt. Az ösztöne - teljes joggal - ebben az esetben böjtöt rendel el, csupán testének saját anyagait használja fel.

Ezt el kell fogadnunk, mert ez is a szervezet öngyógyításának hatalmas területéhez tartozik.

A szomját friss gyümölcslével és (kilenc hónaposnál idősebb gyermekek számára) mézzel és citrommal ízesített hársfateával felváltva olthatjuk.

Ez a tea-gyümölcslé étrend a legtermészetesebb módon megfelel a lázas gyermek igényeinek.

A lázas gyermek itala legyen mindig langyos, hogy ne ingerelje az üres gyomrot."

(idézet: Dr Michael Stellmann: Gyermekbetegségek című könyvéből)

Mi a tanulság? Nekem nagyon sok minden.

Először is az, hogy a láz nem ellenség, és nem kell egyből a lázcsillapító sziruphoz nyúlni.

Én éjjelre mindig beadtam Petinek és Marcinak, mert rettegtem a felügyelet nélkül hagyott lázas gyerek gondolatától.

Ezentúl majd inkább befektetem a lázas gyereket a szülői ágyba és szemmel tartom. Szerencsére lázgörcsre egyikük sem hajlamos, tehát attól sem kell félnem.

Valószínűleg náluk is az okozta az elhúzódó hurutos megbetegedést, hogy az állandó láz és fájdalomcsillapításnak "köszönhetően" teljesen jól érezték magukat és emiatt nem tudták leküzdeni a vírust.

Talán és is örültem neki és mint egy strucc, homokba dugva a fejem jobban szerettem őket vidámnak látni mint láztól fetrengeni.

Érdekes, hogy Marci volt a tipikus esete annak, hogy a jó láz miképp gyógyít(ana) mikor elmúlt a lázcsillapító hatása, lefeküdt, betakarózott és csöndben a tévét bámulta.

Ilyenkor már tudtam, hogy megy fel a láza és egyből csillapítottam. na ezentúl inkább méregetem és amíg nem megy 39,5 fölé, hagyom, hagy gyógyuljon magától.

Igaz lehet, hogy az immunrendszert is erősíti, ha magától küzdi le a vírust, nézve a húgom gyerekeit akik állandóan gyógyszereket kapnak ha betegek. Ők valóban az egész telet betegen töltik, míg mi, anyu három lánya szinte sosem beteg.

Anyu annak idején szinte mindig legyintett a betegségekre, egy egyszerű nátha és közepes láz esetén is csak a forró citromos teát vedeltük és feküdtünk az ágyban. ne is vagyunk betegesek.

Míg a mai világban sajnos sok háziorvost is "megvesznek" a gyógyszergyártó cégek (tisztelet a kivételnek), így sokszor akkor is gyógyszert írnak, mikor elég lenne csak feküdni és pihenni.

A másik meg....Nem fogok ezentúl idegeskedni, ha a gyerek nem eszik, mert beteg. Na meg nem fogom másnak sem hagyni, hogy nyüstölje az evéssel!

Egy szó mint száz: nekem nagyon bejött a könyv, így ajánlom is mindenkinek: Dr-Michael-stellmann-Gyermekbetegségek

Na ezt is ki kell próbálnunk! Mivel már vannak muffin sütőformáink, abban fognak készülni. Arról pedig, hogy mennyit híztam a finomságoktól, majd később beszámolok :))) a recept:

Sült túrópuding

Hozzávalók: kevés puha vaj és liszt a csészék előkészítéséhez 3 evőkanál mazsola él dl rum 3 tojás 25 dkg tehéntúró 3 evőkanál tejszín 1 citrom

fél vaníliarúd10 dkg cukor 5 dkg liszt 1 csipetnyi só Az öntethez: 15 dkg baracklekvár 1dl rum 1 citrom

Elkészítési mód: 200 fokra állítjuk a sütőt, és amíg felmelegszik, kivajazunk és kilisztezünk 8 db másfél decis kávéscsészét. Egy kisebb lábasba öntjük a mazsolát, ráöntjük a rumot, és hozzáöntünk még annyi vizet, hogy ellepje a szemeket. Ezt erős tűzön felforraljuk, majd az első rottyanás után lehúzzuk a tűzről, és félretesszük. A tojásokat szétválasztjuk, és két tálba külön-külön beleöntjük. A sárgáját összekeverjük a túróval és a tejszínnel, majd beleszórjuk a cukrot és a lisztet. Ehhez belereszeljük a citrom héját, belekaparjuk a vaníliarúd belsejéből az aromás pöttyöket, majd beleöntjük a rumos mazsolát, és mindezt alaposan összekeverjük. A tojásfehérjéhez egy csipetnyi sót adunk, és keménnyé verjük a habot. Ezt óvatosan hozzáforgatjuk a vaníliás-mazsolás túróhoz, majd belekanalazzuk a kivajazott, kilisztezett csészékbe, és 15 percre betesszük őket a forró sütőbe. Ezalatt elkészítjük a mártást. Közepes lángon kevergetve összemelegítjük a baracklekvárt a rummal, és ehhez hozzáreszeljük a citrom héját. A negyed óra leteltével, sütőkesztyűvel kivesszük a túrópudingokat, és ráfordítjuk őket egy vágódeszkára, végül rácsorgatjuk a rumos-citromos baracklekvárt.

Ma délelőtt, szintén Marci kérésére (mint általában ha sütiről van szó) sütöttem.

Tegnap vettem egy Shape magazint és ott találta a receptet a kis szemfüles :)

Mi nem papír muffin formákba öntöttük a tésztát, hanem a szilikonos fajtát vettük meg.

Szuper, tényleg nem kell vele vacakolni, szinte magától kiesik belőle sütés után.

Finom lett!

Ő a 14 éves unoka hugim.
Januárban volt a szülinapja és beígértem neki, hogy elviszem fodrászhoz. Múlt héten behajtotta rajtam, úgyhogy túlesett az első nyiratkozásán.

Ha már nagylány, ugye kijár az új frizura? :)


Fodrász után itthon még egy kis sminket is rádobtam, kis szolidat. Inkább a magam szórakoztatásából. Suliban temészetesen szigorúan tilos.
Na, csini lett?







Szerintem az anyja jobb lesz ha bezárja a szobájába, mert a kislányon már szerintem megakadnak a pasitekintetek....
Jajjaj, ilyenkor örülök, hogy fiaim vannak :))