Hát igen, ez kellett nekem.

Egy egész délelőttös shopping kúra, egyre inkább beljebb forduló önmagamat azt hiszem teljesen rendbe tette.

Na persze nem vagyok én olyan úri maca aki a bevásárlóközpontokat járja, tűsarkúban, kikenve-kifenve, parfümfelhővel körülvéve!

Dehogyis. Én bőven megelégedtem egy egész délelőttös turizással.

Mondjuk Petit ne kérdezzétek, ő annyira nem lelkesedett az ötletért, de értek én ám a megvesztegetéssel, egy finom epres nyalóka sok mindenre képes ám :)

Igaz a kis "dög" kikönyörgött tőlem egy angolul számoló, színeket mondó, daloló, nevető óriáspatkányt is.

Ott lesett ránk a fenevad a gyerekruha-kupac alatt.

Gyorsan a kezébe adtam, hátha nyerek egy értékes plusz fél órát magamnak. Persze maradnia kellett Patinak (már nevet is adott neki) úgyhogy a hazafelé út (a vásárolgatásért cserében) "orange---green---yellow----one----two----three---blue----hehehehe" felkiáltásokkal telt, az utazóközönség legnagyobb örömére :)

Hogy méginkább kellemetlenül érezzem magam, még be is szólt egy napszemüveges néninek - kajánul vigyorogva - hogy " Milyen szemüvege van a néninek? Vagány a néni!" A néni persze nem értette a viccet, de szerintem ez volt az utolsó alkalom, hogy felvette a napszemüvegét.

Szóval e szép napos délelőtt tulajdonképpen jó telt. Igaz súlyos ezrektől szabadultam meg (na jó nem titok, a patkánnyal-nyalókával és a két óriás szatyornyi vadiújnak kinéző márkás gyerekgönccel együtt tízezer forinttól). Na de nem sokan mondhatják el magukról, hogy teljesen feldobódnak egy két és fél éves kisfiú és egy daloló patkány társaságától :))

Azt meg már csak mellékesen teszem hozzá, hogy magamnak persze megint nem vettem semmit. A két kölök meg egyáltalán nem értékeli az új cuccokat, múltkor Marci jegyezte meg mikor egy új farmerrel állítottam haza, hogy " de anya, minek vettél, már van egy nadrágom". Na mindegy, a lényeg, hogy én örülök neki. Na meg Peti is Patinak :)))