Ezt muszáj megírnom.

Elég mély nyomot hagyhatott bennem a történet, majd ki is derül, miért gondolom. Itt Csepelen, a 159-es buszon történt, azon a buszon amelyikkel nap mint nap közlekedünk.

Én elöl szálltam fel Petivel,szépen elhelyezkedtünk a babakocsis részlegen. Egyszer csak veszekedésre lettem figyelmes a busz hátuljában. Egy férfi kiabált egy "kisebbségi" kopasz, izomagyú hapsival, hogy miért kotorászik más táskájában.

Hamar összeállt a kép... A kopasz fiatalember, valami olyat keresgélt más táskájában, ami nem az övé. Leginkább akkor háborodtam fel, mikor megláttam, kit akart kizsebelni: Egy három év körüli kisfiúval utazó anyukát :(

Hát igen, vannak emberek, akiknek semmi sem szent. Meglopnak egy kisgyerekkel utazó, kézzel-lábbal kapaszkodó kismamát.

A sors fintora, hogy aznap egy roma asszonyságnak adakoztam, mivel reggelit szeretett volna venni a két purdénak - az egyik sóvárogva nézte Peti kezében a meggytől duzzadó rétest - olyan nézéssel, amilyet eddig én csak játékbolt előtt láttam gyereket - a másik kislány három év körüli lehetett, a babakocsiban aludt (délelőtt 10-kor...bele sem gondolok, milyen éjszakája lehetett).

Szóval meghatott a meggyötört arcú nő, és a láthatóan éhes gyerek. Odaadtam a nálam lévő utolsó 400 forintot.

Aztán Zé küldött egy cikket napközben, ezt:

http://vastagbor.blog.hu/2009/05/25/250_szamurajkardos_roma_csepelen_ilyen_orszag_nincs_is

Igen, ott lakunk, a 159-es végállomáson... Szerencsére nem is láttunk, nem is hallottunk semmit. Mindenesetre ijesztő lehetett.

Ezek után mit álmodtam?

Hogy kiraboltak a buszon. Sírva kotortam a táskám, kerestem a tárcámat. Egyből bekattant, mennyi ügyintézés lesz, hogy újra csináltassam az irataimat. És akkor felkeltem. Szerencsére csak álom volt, na meg az irataimat sem a tárcámban hordom, pont ilyen esetek miatt.

De azért egy kicsit egész nap fel volt fordulva a gyomrom...