Tegnap este egy barátnőmmel majd egy órát beszélgettünk arról, hogy vajon miképpen lehet elkerülni, hogy elsárkányosodjunk.

Persze rihegve-röhögve, poénkodva, de azért legbelül komolyan elgondolkodva, hogyan előzzük meg hogy pár év múlva házisárkányokká váljunk ( szexi boszikból)...

Végül is nagy vonalakban felvázoltuk a sárkányosodás jeleit, és a legáltalánosabb hibákat, ami a tűzokádáshoz vezet.

Szóval, tünetek:

• naphosszat zsörtölődsz a lakásban keringve, hogy már megint mi mindent kell elpakolnod, persze NEKED.
• este a párod fejére dobod a koszos zokniját, amit a földön "felejtett".
• negyed órás késés esetén már hívod, mikor ér haza, várja a tennivaló.
• Nem engeded a haverokkal sörözni, mert.....mert nem. Nehogy már Te szívj a gyerekekkel amíg ő lazít!
• kihívod a konyhába, mikor mosogatsz, hogy megmutasd, miért nem szerencsés, ha a bögre tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig fordítva (rosszabb esetben el is mosogattatod vele).
• hangos káromkodás közepette lecsapod a vécéülőkét, amit már megint úgy felejtett.
• eldugod a fogkrémet, mert már megint az elejéből nyomta ki a krémet, nem a végéből. Hagy keresse a kis "szemét" ha kell neki, majd mikor megvan, elmondod miért tetted amit tettél.
• baráti társasában hangosan ecseteled, hogy ő bizony nem sokáig szöszmötöl a szexszel, átlag öt perc alatt megvan a Barátok közt szünetében (azt persze kihagyod, hogy te kéred, siessen, mert nézni akarod).
• Szintén nyilvánosan kétségbe vonod hogy vajon ő mennyire jó apa.
• Hangosan veszekszel vele a bevásárlás közben, hogy szedje már a lábait, nem fogunk egész nap a cédék előtt ácsorogni.... Mit képzel.
• felhánytorgatod neki, hogy abszolút nem ért a barkácsoláshoz.

Megelőzés, hogy a fentiek helyett mit csinálj:

• Elpakolsz szó nélkül, mert TÉGED zavar a rendetlenség.
• Ott hagyod a zoknit, vagy kiviszed, szó nélkül, hisz TÉGED zavar.
• Ne hívd, úgyis hazajön, ha éhes.
• Menjen csak sörözni, addig is egy gyerekkel kevesebb van otthon.
• A pohár alá süllyeszted a tányért és mosogatsz tovább. Elvégre így több is a hely.
• Lecsapod az ülőkét és ráülsz. Végülis ki mondta, hogy nem a felhajtott a természetes állapot? Mert NEKED lehajtva jobb? Neki meg mindig fel kell hajtania utánad. Szóval 1:1.
• Kit érdekel, honnan nyomja a fogkrémet? Legalább mossa, és nem büdös a szája. Az sokkal rosszabb lenne.
• Szex? Mi megadjuk a módját. Mi a Barátok közt alatt szexelünk (plusz reklámok :))
• Miért vonnád kétségbe, hogy jó apa? Hiszen az. Veled van, gondoskodik rólatok, és még mesét is mond hébe-hóba.
• Együtt kell cédét nézni, eldiskurálva, hogy melyiket nézzétek meg majd este. Szex után persze.
• Naná, hogy ért a barkácsoláshoz, de hát szegény annyit dolgozik, hogy nincs szíved még otthon is ugráltatni. Inkább főzz egy kávét és kortyolgassátok el, após meg majd szerel, úgyis csak ahhoz ért :)))

Szóval, komolyra fordítva a dolgot arra jutottunk a végén, hogy a legfontosabb, ne veszekedjünk olyan dolgok miatt, amit MI szeretnénk csak, hogy úgy legyen.

Mert egy kapcsolat akkor tud igazán működni (anélkül hogy erőlködnénk rajta hogy működjön) ha megértjük: mindenkinek megvan a saját kis élete, a saját kis hiányosságaival, amit el kell fogadni. Mert ezekkel a hibákkal együtt szeretjük a másikat.

Ahogy egy ismerősöm szemléltette két labdával a kezében:

"Mindketten labdák vagytok, ami forgás közben egy ponton mindig összeér. Nem szabad ezt a forgást megakadályozni, mert akkor megbomlik ez a szép egyensúly és a labdák messzire gurulnak egymástól".

Így van. Szeressük a másikat saját magáért, anélkül, hogy megfojtanánk közben.

Engedjük el, ha sörözni (mozizni, kávézni, meccset nézni, túrázni akar, NÉLKÜLÜNK) úgyis visszajön, hiszen szeret hazajönni.

Úgyis csak az hiányozhat, aki néha nincs mellettünk, és milyen édes a viszontlátás! :)