Na persze a rossz is.

Hihetetlen, hogy Peti milyen szinten utánoz minket, főleg Marcit. Persze az idétlenkedés tetszik a legjobban, azt nem kell kétszer mutatnia! Úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy asztalhoz ültettem őket, ahogy eddig sosem. Lévén, hogy kicsi a hely, meg Marci sosem akkor éhes mikor Peti, na meg a civakodások miatt.

De adtam még egy esélyt :) Édesen ettek együtt, Peti állandóan Marcit leste.

Teljesen egyedül evett-ivott, ráadásul annyit, mint Marci :) Kár, hogy a vécébe nem engedi be....Talán visszaszokna rá, mert két hónapja megint csak pelusozik.

Pedig tudja a kis rafkós, hogy hogyan kell, bizonyított 3 egész hónapig.

Aztán elrontottam, mert pár napig mikor állandóan úton voltunk, gyakran volt pelusban, én meg teljesen elfelejtettem kérdezgetni, kell-e neki. Aztán rájött, hogy nem is érdemes vesződni a bilivel...

Szóval, két napja reggel leveszem a pelust és csak alváshoz kapja vissza.

Tegnap volt az első nap, 4 komplett szerkót pisilt össze. A mosógép egész nap ment, már közel álltam ahhoz hogy feladjam. Vagy legalábbis elszalasszam Zét még 5-6 váltás nadrágért :)

Estére már szólt, ha biliznie kellett, persze csak mikor már megtörtént a baleset.

Ma viszont ott tartunk, hogy szólt rendesen, időben, még alváshoz sem akarta felvenni:)

Hát igen, most még inkább az az érzésem, hogy tökre képlékenyek a gyerekek, sokszor mi szülők félünk a változtatástól.

Őrület így utólag visszagondolva, hogy két és fél évig keltem fel hozzá éjjel rendszeresen (persze, hogy a remény haljon meg utoljára volt mindig pár alkalom mikor beetetett, hogy átalussza végre az éjszakát), mivel sok helyről hallottam, tiszteletben kell tartani a gyerek félelmeit, hogy éjjel felriad és anya kell.

Anya, meg cici.

Na pár hete elhatároztam, hogy - mivel már elég nagy és értelmes ahhoz, hogy megértse - közlöm vele, hogy éjjel nincs cici, csak mikor már világos van (egy kicsit gondolkodtam, hogy mit foglaljak bele a kitételekbe, mivel lassan de biztosan itt a nyár és fél 4-kor már világosodni kezd:)) Szóval mondtam, hogy reggel, mikor átmegyünk a nappaliba és APA IS FELKEL, na akkor van csak cici.

Na pár nap alatt eljutottunk odáig, hogy nem hogy nem kell a cici, de én sem kellek éjszaka. A kis dög. Ezek szerint csak ARRA kellettem. Na szép. Most meg végigalussza az éjszakát.

Hát ha ezt előbb meg merem csinálni! Holtig tanul az ember...

...és bátor vagyok!!! Mert ez bátorság, nem? Hogy erőt veszek magamon és azt mondom, egye fene, ha kell egész éjjel hallgatom a bömbölést, de ennek véget vetek :)

Az egész napos gatyamosásról már nem is beszélve :)

Apropó: Holnap nagyvizsga....Drukkoljatok!!! Úgy mint múltkor, legalább ;)