És ha már ennyire "belemásztunk" pár gyönyörű gondoltat szintén Müller Péter könyvéből.
Érdemes elgondolkodni rajta és eszerint élni :) "Ez a legmélyebb kapocs. Én és Te. Férfi és nő. Az élet alapja a páros tánc. Ahogy ölelkezik jin és jang, ahogy fényt gyújt a pozitív és a negatív áram érintkezése, úgy a férfi és a nő szerelmén alapszik minden. Az édenkertben csak ketten voltunk. Nem volt család. Az, hogy manapság a párkapcsolatokkal baj van, csak más szó arra, hogy az egész emberiség bajban van. S ahol - nagy ritkaság manapság! - megjelenik ez az izzó összetartozás-élmény a férfi és a nő között, az élet felragyog, és hirtelen értelmet kap. Minden család boldogsága a férj és a feleség szerelmén múlik. Ez a tartópillér. A páros tánc, ami köré rendeződnek a többi családtagok. Ők ketten a "szóló táncosok". Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak. Hozzájuk viszonyulnak, és tőlük tanulnak szeretni a többiek. Nem igaz, barátaim, hogy "a szerelem idővel átalakul szeretetté"! Nem igaz! A szerelemnek örökké kell tartani! A férfiból apa lesz, a nőből anya, jönnek a gyerekek, az unokák, a szeretet minősége megváltozik,hiszen az anyai szeretet nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz, melyet egy nő a férje iránt érez - és mégis, nagy baj, ha az anya elfelejti, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése és haláláig, sőt még azon túl is tart. Örökké.(...) A gyerekek sérülnek egy olyan családban, ahol férj és feleség nem szeretik egymást. Méghozzá szerelmes szeretettel. Szerelmes szeretet alatt olyan összetartozás értek, amelyet abban a józan eszünk által lehetetlennek tartott, mégis rendíthetetlen meggyőződésben élünk, hogy örökké tart. A gyerekeknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába. És olyan mama, aki szerelmes az apába. A szónak az Igazi Találkozás értelmében. csakis az ilyen szövetségben érzi magát biztonságban.Ha ez meginog - nem a válásig, csak az elhidegülésig - a gyerek azonnal megérzi. Érzi, hogy hiába szereti őt "külön" a mama és "külön" a papa - ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd, akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra. Papa és mama szerelme nem elvesz a gyerektől, hanem ad. Melegséget. Bizonyosságot. Erőt. Persze, ahogy az egója bontakozik, a gyerek is féltékeny lehet. Megpróbálja magához csábítani - legtöbbször a fiú az anyját. Ez könnyű, mert az anyai szeretet roppant intenzív. Ha ez sikerül, mindhárman belebuknak. A gyerek is, az anya is, és persze az apa is. Azok a nők, akiknek nem igazán sikerült a párkapcsolatuk, hamar áldozatai lesznek ennek a kísértésnek: inkább anyák akarnak lenni ezentúl,mint feleségek, mert ott boldogok. Sok család abban megy tönkre, hogy a párjától elhidegült, boldogtalan asszony a gyerekéhez menekül. Így lesz a gyermek a szülői viták áldozata. Hol az anyához, hol az apához bújik. Védelmet keres, miközben pontosan érzi, hogy feszültség van a szülei között - külön-külön boldogtalanok. Az ilyen családi légkörben nehéz felnőni. "Csak miattam nem válnak el!" - gondolja a gyerek, amit úgy fordít le magában: "Miattam boldogtalanok!"
