Már kezdem megszokni, hogy Müller Péter mindig válaszol a bennem felmerülő kérdésekre, egy napos késéssel általában.

Most olvasom az Örömkönyvét.

Tehát megfogalmazta a különbséget anyai és apai szeretet közt.

Íme:

"Gyakran próbáltam elképzelni: Milyen lehet anyának lenni? Rengeteg asszonyt faggattam, az anyámat, a nagyanyámat, a feleségemet: Mondjátok, milyen érzés anyának lenni?

Vajon mit élnék át, ha lenne bennem valaki?

Mi lenne, ha mocorogni kezdene a testemben egy idegen ember, aki a méhemből bújik ki, és annyira az enyém, hogy úgy kell levágni rólam, mert hozzá van nőve a vérköreimhez? Hogyan szeretnék, ha nem férfi, hanem anya lennék?

Nyilván nem úgy, mint most. Most csak úgy tudok szeretni, mint egy apa. Mint egy férfi. Ez más. Egészen más.Akkor is, ha manapság a férfi és női szerepek összezavarodtak,és sok anyának kell kifejezetten apa szerepet játszani egy családban. Szóval, átéltem, hogy anya vagyok (ne nevess!)és azt tapasztaltam, hogy feltétel nélküli szeretetre csakis a mama képes.

Bárki is rejtőzött a méhében, bárki is volt az a "valaki" akit világra hozott: szereti. Bármilyen volt, befogadta magába. Nem minősítette. Nem törődött vele, hogy szép-e vagy csúnya, jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű természetű - és ha csakis a szívére figyelt, és nem az ostoba társadalmi elvárásra, még azzal sem törődött, hogy fiú-e vagy lány. Csak egészséges legyen. De ha mégsem az, akkor is az övé. Egy életen át. Kibújik belőle,máris szereti. Sőt, még csak mocorog benne akkor is szereti. Előre. Ismeretlenül. Feltétel nélkül. Akkor is ha később vad lesz, agresszív és összeférhetetlen. Akkor is ha buta, lusta, vagy fogyatékos.

Mi, férfiak erre ritkán vagyunk képesek.

Bennünk is ott rejlik az elfogadó lelkület, de ez sohasem olyan határtalan, olyan "jón-rosszon túli" mint egy igazi anyában. Heves szeretetünket a gyerek el tudja rontani. Mert nem elég, hogy olyan amilyen, nekünk még elvárásaink is vannak. Még valamilyennek lennie is kell hozzá. Mi nem ismerjük a feltétel nélküli szeretetet.

Az apai szeretet is lehet végtelenül erős. Hatalmas, forró és büszke. De jellegében más, mint az anyák szeretete, mert amíg egy mama, a fia hitványságával, rosszaságával sőt, gonoszságával szembesül, lehet, hogy kétségbe esik,még dühbe is gurul,sír és üvölt fájdalmában - de közben egy pillanatig sem szűnik meg fiát szeretni: mert az ő gyermeke.

Az apa szeretete ilyenkor rövidzárlatot kaphat(...)

A férfiharag sajnos képes az ilyen rövidzárlatra: elkeseredett dühében még a legszerelmesebb szeretetét is ítéletté tudja változtatni. Egy anyaisten nem tesz ilyesmit. Képtelen rá. Lehet hogy boldogtalan lesz egy életen át, de az, hogy megbánja, hogy világra hozott, lehetetlenség."

Hát azt hiszem én is hasonlót érzek, csak nem tudtam jól megfogalmazni. Mindenesetre hízelgő, hogy mindezt egy apa írta le. Bátor. Ezt szeretem benne :)