<P>Először is köszönöm Csigusnak, hogy felhívta a figyelmem a riportra! :)

http://www.gazdagmami.hu/gyes-alatt/a-3-eves-gyes-tortenete

<P>Szerintem ha egy nő nem élvezi az otthon töltött éveket, annak fél év is sok. De akkor miért szül gyereket?
<P>Ha meg élvezi, akkor kell a három év. Legalábbis a lehetősége.
<P>Részemről azt vallom, ez a három év pont ideális. Élvezem minden percét az itthon töltött időnek, szó szerint.
<P>Imádtam a babával töltött nappalokat (és éjszakákat is), a közös felfedezéseket, imádtam nézni ahogy ügyesedik napról-napra, percről percre. Imádom a babából kisfiúvá cseperedett kisfiam minden egyes megnyilvánulását.
<P> Megőrjített volna a tudat, ha nem láthattam volna ezeket a pillanatokat, mert épp dolgozom.
<P>Bár nehéz volt néha, életem legcsodálatosabb időszaka volt ez a kétszer három év és nagyon remélem, még egyszer részem lehet majd benne.
<P>A riportban Ranschburg Jenő többször is említi,hogy a magyar gyerekek, akikkel - egyedülálló módon - három évig otthon volt a mamájuk, semmiben sem lettek mások, mint azoknak a szülőknek a gyerekei, akikkel pár hónapig volt otthon az anyjuk.
<P>Akkor meg miért ne? Ha nem ártunk vele?
Szerintem a legjobb megoldás, ha egy anya addig van otthon a gyermekével, ameddig SZERETNE.
<P>Mert ha van választási lehetőség, az jó. Ha viszont egy anya úgy érzi, jó lenne még nem elvágni azt a láthatatlan köldökzsinórt, biztos hogy ártalmas az anya-gyerek kapcsolatra nézve, ha elszakítja őket a kényszer.
<P>Szerintem ha egy anya kényszernek és bezártságnak éli meg az otthon, négy fal közt töltött időt (megjegyzem, szerintem szegénységi bizonyítvány a négy fal közé szorulni, annyi programlehetőség van! Ki kell használni!) szóval, ha kínszenvedés az együttlét, akkor mindkét félnek (és a családnak is) az a legjobb, ha a gyerkőc bölcsibe, az anya dolgozni megy.

<P>Ami még érdekes számomra és egyfajta "bizonyíték" is arra, hogy a három év ideálisnak mondható (és nem több!) az az, hogy körülbelül 3 hónapja egyre gyakrabban érzem, hogy egy-egy rövidebb időszakra el KELL válnom a gyerektől! Egy két óra és feltöltődöm, nem kell több.
<P> Lehet, hogy érzem, hogy lelkileg fel kell készítenem az "elszakadásra" és emiatt van, de az is lehet, a természet (és az anyai lélek) könnyíti így meg a gyermek önállósodási törekvéseit.
<P>Mert ha szereted a gyereked, hagynod kell, hogy önállósodjon. Ellenkező esetben nem gondoskodó, aggódó "jó" anya leszel, hanem épp ellenkezőleg, elülteted a gyerekben, hogy esetlen és életképtelen.
<P>Egy szó mint száz, szerintem egy gyereknek kell az otthon töltött első három év az anyával. Ha az anya is igényli. Ha nem, és kevesebb is elég, akkor a picinek a jobbik választás, ha bölcsibe kerül és nem az idegbajos anyukájával kell összezárva lennie.