Közelebbi ismerősem tudják, milyen nehezen szültük meg a nyaralás helyszínét. Szóba került Törökország, Ausztria, ám végezetül úgy döntöttünk, itthon maradunk (főleg, amennyi repülő mostanság lezuhan...) Na jó, igazából a repülőszerencsétlenségek nem is igazán rettentettek el, a fő probléma az volt, hogy nem lett volna kész az útlevél időben...Már az időpont is csak két héttel későbbre volt, úgyhogy esélytelen lett volna meglenni vele...

Szóval Kazincbarcikára utazunk, a Hotel Lukácsba, 6 napra.

Pár kép a hotelről:

Hűvösebb idő esetén fél órás kocsikázással elérhetjük az Aggteleki cseppkőbarlangot, a miskolctapolcai barlangfürdőt, valamint az Anna és Peti könyvből már Peti számára is ismerős Szilvásváradot, ahol kisvasutazni lehet a Szalajka völgyben (ami állítólag festői szépségű) megnézhetjük a Fátyol vízesést, a Lipicai ménest, ellátogathatunk az erdei múzeumba,megnézhetjük a pisztrángos tavat.

Ha éppen nincs kedvünk messzire utazni, a szálloda mellett található egy csónakázó tó, de a szálloda belsejében is rengeteg elfoglaltságot lehet találni, Marci például odavan a billiárdért, a darts-ért, lehet csocsózni, de van játszószoba is a kisebbeknek.

Végre megtaláltuk a számunkra ideális szobát is, ami egy nappali+ hálóból és egy teraszból áll, így ha a gyerekek már alszanak, mi akkor is vígan ellehetünk kettesben. Sajnos az egyszobás elhelyezést már ismerjük balatonlellei nyaralásunk óta (Hotel Lelle,ki ne próbáljátok), ami egy kínszenvedés volt ilyen szempontból (más szempontból is, sajnos) Az esti program úgy szólt, hogy Petit le kellett fektetni este nyolckor, így az egész családnak néma csendben kellett lennie, hogy elég "ingerszegény" legyen a környezet az alváshoz... Azonkívül a vécé és a fürdő tisztasága kritikán aluli volt. A takarítónőt láttuk párszor. Mármint az emeleten, mert hogy a szobánkba be sem tette a lábát, az holt ziher. Viszont olyan kis kedves volt a gyerekekhez, hogy lecseszni meg nem volt szívünk (mi már csak ilyenek vagyunk).

Úgyhogy a fürdőszobát én pucoltam ki egy egész flakon domestossal, a szobában meg az éppen akkor mászni kezdő gyereket nem igazán lehetett letenni (elképzeltem, ahogy az előttünk megszálló volt NDK-s turisták a fürdőszobában álló vizeletben tapicskolva vígan bementek a szőnyegre is).

Szóval Boszinak a nyaralás abból állt, hogy Petikét tologatta a parton babakocsiban, vagy a szállodai szobában igyekeztem úgy terelgetni, hogy az ágyról még csak véletlenül se másszon le. Zoli meg Marcinak próbálta az önfeledt fürdőzést biztosítani, na meg az állandó felügyeletet...

Szóval mindezt csak azért írtam le, hogy lássátok, ezer meg ezer felmerülő problémára kellett most megoldást találni a nyaralás szempontjából.

Hát reméljük, tényleg jó lesz.

21-én indulunk, drukkoljatok, hogy jó legyen, Majd csinálok képeket is, dögivel :)