Szombaton vettem Marcinak egy Rubik kockát, kíváncsi voltam, mihez kezd vele.

Pár óra kitartó tekergetés után odajött hozzám és azt mondta:

- Te, anya! Tudod mit kellene csinálni?

- Mit? - kérdeztem.

- Egy olyan programot, amivel ki lehet rakni a Rubik kockát. Csak be kellene színezni rajta a kocka állását és a program megmutatná a lépéseket! Gondoltam rákeresek. Nem, nem Marcinak jutott eszébe először. Van ilyen program.

Úgyhogy délután ezzel rakta ki a kockát...

Hol vannak már a régi szép(?) idők, mikor szenvedtünk a kockával, majd pár hónapnyi sikertelen próbálkozás után feltettük a polcra porosodni?

Én például mérgemben levakartam az összes matricát és átragasztottam őket (mégsem hagyhattam úgy, szégyenszemre).

A mai gyerekek nem trükköznek. Nem ragasztgatnak,nem vágják falhoz, egyszerűen kitalálnak rá egy programot.

A többi meg versenyt űz a kirakásból, csukott szemmel, másfél perc alatt.

Hiába, fejlődünk, és nem butulunk, hanem ijesztően okosodunk. Mármint nem mi, hanem a kis tizenévesek. Rengeteg kis zseni mászkál közöttünk.

De vajon ugyanolyan felemelően csodálatos nekik is ha kirakják, mint nekünk volt régen? Nem, nem hiszem...

Azért nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a világ, mikor már ők fogják irányítani.

Jobb lesz? Vagy rosszabb? Érdekesebb, vagy sokkal unalmasabb? Örömet fog-e okozni bármi probléma megoldása, ha nem kell többet megdolgozni érte? Vagy tovább bonyolítjuk a dolgokat, hogy legyen majd megint min agyalni?

Érdekes. Kíváncsi vagyok nagyon.

Én bízok bennük, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz.