Ma délelőtt kaptam az sms-t, hogy barátném, Csigus kisfia ma 0:55 perckor megszületett :)
3700g, 55cm.
Természetes úton, ami azért is külön öröm, mert két évvel idősebb bátyja császárral született.
Hát most sikerült :)
Hívtam volna azonnal, de hát magamról is tudom, hogy az ember lánya ilyenkor még mennyire kivan. Pedig nagyon érdekelnek a részletek :)
Na meg az érzés, hogy milyen kétgyermekes anyának lenni, őszerinte.
Mert tudom, hogy nekem is milyen furcsa volt először, mikor tudatosult bennem: ezentúl két kis poronty anyukája lettem :)
Emlékszem máig arra a napra mikor rájöttem, szó sincs arról amitől mindig is tartottam.
Hogy meg kell majd osztanom a szeretetemet, egyenlően a két gyerek között.
Mert mára már tudom, hogy szeretni nem lehet egyformán és nem is kell.
Az egyik gyermekem ezért szeretem, a másikat azért.
Mert minden egyes ember más és minden egyes embert másképp szeretünk.
És rájöttem arra is, hogy mikor új élet érkezik közénk, tengernyi új érzést, szeretetet hoz magával, nem a meglévőt kell újra "osztani".

De egy szó mint száz:
Isten hozott kicsi Barnabás!